A Nibiru, a 10. bolygó, avagy a Planet X olyan közel lesz a Földhöz 2012-ben, hogy annak megfordul a polaritása, és az emiatt bekövetkező katasztrófák lakhatatlanná teszik a bolygót. Állítólag.
1983-ban a NASA bejelentette, hogy megtalálták a tizedik bolygót. A Nibiru névre keresztelt égitestről már a Sumérok is említést tettek, és érdekes módon pont 2012-ben ér a Föld közelébe, amikor a maja kalendárium véget ér. Amikor a 3600 évente visszatérő égitest ideér, a Föld minimum polaritást vált, de az is lehet, hogy megáll a forgásban néhány napra, vagy akár hetekre. Ennek eredményeként vulkánkitörések, cunamik, földrengések és egyéb katasztrófák fognak bekövetkezni, de az is lehet, hogy hirtelen beáll a következő jégkorszak.
A maja kalendárium 2012. december 21-ig tart, erre a napra fantasztikus dolgokat jövendölnek: „nukleáris holokausztot", teljes tudatossági szint- váltást, valamint a népesség tizedére csökkenését. Szóval van baj elég, ami erős alapot ad annak a feltételezésnek, miszerint a civilizációnk 2012-re eltűnhet a színről.
Igaz vagy sem?
A NASA később helyesbített, és azóta is cáfolja a tizedik bolygó létezését. Tudományos módszerekkel még senki nem bizonyította, hogy volna. A találgatások és az elméletek viszont elkezdődtek, és számos történet született arra vonatkozóan, miért is jön el a világ vége épp 2012-ben.
Arra a kérdésre, hogy ha egyszer ilyen közel van ez a méretes bolygó (állítólag húszszor nagyobb tömegű, mint a Föld), miért nem beszél róla valamelyik kormány vagy a NASA, a „szakértők” azt válaszolják: azért, mert titokban akarják tartani, nehogy tömeghisztéria törjön ki. Elvégre az interneten vírusszerűen terjedő rémhírek nem váltanak ki semmilyen hatást, viszont egy kormánybejelentés…
A bolygók együttállása
Az egyik legerősebb érv amellett, hogy valami igazán félelmetes, különleges és minden bizonnyal végzetes dolog fog történni 2012-ben az, hogy bizonyos bolygók teljesen egyvonalban fognak felsorakozni december 21-én.
Azt elfelejtik említeni, hogy ez minden évben előfordul… Kétségtelen, hogy most az úgynevezett „tökéletes együttállást” prognosztizálják, ugyanakkor 1997-ben sokkal tökéletesebb volt az együttállás, mint ami most jön, mégsem ért véget a világ.
A maja kalendárium
Igen, elképesztő a tudásuk. Valóban, az általuk használt számrendszer, és az idő mérésének rendszere szerint 2012-ben véget ér egy számítási ciklus. Ahogy a miénk is véget ért 999-ben, és aztán nem jött el a világ vége, hanem 1000-et írtunk. Így ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a maja naptár nem megy tovább a bűvös 13-nál, akkor készüljünk fel, hogy újra 0001-et fog mutatni.
Ki látta a Nibirut?
Igazából még senki. Ez azért van, mert nem felfedezték, hanem kitalálták. Az eredeti copyright a sumérokat illeti, akik Marduk főisten égi otthonának adták ezt a nevet, miután ő felszabadította a többi istent,és megölte az Annunakikat. Ezt a mítoszt a babilóniak költötték, hogy valamivel igazolni tudják, miért igázták le a sumér kultúra többi városát. Eredetileg Marduk egy kisebb isten volt, és a Nibiru nem is létezett. Valószínűsíthető, hogy a Jupitert nibiruzták le, de ezt sem sikerült még bizonyítani.
Az a Nibiru, amiről mi beszélünk, Zecharia Sitchin író elméjében született meg, aki azt állította, hogy létezik egy tizenkettedik (tehát nem is tizedik!) bolygó, a Nibiru, ami az Annunakik lakhelye, és 3600 évente halad el a Föld mellett. A valódi tudósok Stichin sumér agyagtábla-fordításaiban rengeteg hibás és félrevezető adatot találtak, ami nem tartotta őt vissza attól, hogy további könyveket jelentessen meg a témában.
Planet X
A vicces az, hogy még Stichin sem állítja, hogy a Nibiru 2012-ben ér ide. Ez szegről-végről Nancy Leider találmánya, aki állítólag telepatikus kapcsolatban van egy földönkívüli fajjal, mióta azok elvitték, és egy chipet helyeztek a nyakába. Először azt állította, hogy 2003-ban jön az idegen bolygó – a Planet X -, mert annak lakói ezt üzenték neki. De nem jött, így 2012 látszott a következő hihető időpontnak.
Bár Liedernek és Stichinnek semmi köze az asztronómiához vagy az asztrodinamikához, de még így is ártatlan gyerekcsíny, amit tesznek, Lee Hazelwood „munkásságához” képest. Hazelwood képes NASA-fotókat preparálni, és nyilvános becsmérlő leveleket írogatni tudósoknak, csak hogy publicitást nyerjen.
Esetleg a józan ész?
Nem kell ahhoz tudósnak lenni, hogy az ember észrevegye a logikátlanságot a történetben. Rögtön itt a matek: ha 3600 évente elpusztul a Föld a Nibiru miatt, miért nem pusztult el i.e. 1588-ban? Miért nem történt akkor semmi, ami egy ilyen bolygó hatására utalhatna?
Az a rengeteg földrengés, hurrikán, napkitörés: semmivel sem több, mint eddig. A földrengések épp ritkábbak, mint az átlag, a napkitörések pedig rendes 11-12 éves ciklusuk szerint zajlanak. Épp csak az információ terjed gyorsabban és hatékonyabban, így minden rémhír elér bennünket, ami régebben nem jutott el hozzánk.
Azt nem lehet bizonyítani, hogy valami nem létezik. Azt viszont, hogy ez a bolygó létezik, azoknak kéne bizonyítaniuk, akik ezt állítják. Ha egyszer a világ számos csillagvizsgálói nyitva állnak a nagyközönségnek, még a megfelelő eszköz hiányára sem lehet panasz, talán csak vannak koordinátái ennek a bolygónak? A Jupiter szabad szemmel is látható - ahogy a Vénusz, és néha a Mars is -, pedig átlagosan 750 millió kilométerre van tőlünk. Ahhoz, hogy ez a bolygó három éven belül ideérjen, közelebb kell lennie, mint a Jupiternek, tehát legalább olyan jól kéne látszania. Mivel a kis Plútó, ami ötmilliárd kilométerre található, könnyedén felfedezhető a megfelelő eszközzel, teljességgel kizárt, hogy egy Nibiru nagyságú bolygót, ami mindjárt ideér, ne fedeztek volna már fel amatőr és profi csillagászok.
Mit takargat a NASA?
A NASA nem annyira béna, hogy bejelentsen valamit, amit aztán visszavon. Gondoljunk bele: ha igaz lenne a tizedik bolygó, és nem akarnák, hogy a lakosság erről tudomást szerezzen, miért jelentenék be egy sajtótájékoztatón? Egyébként egyáltalán nem jelentettek be semmilyen tizedik bolygót. Mindössze arról volt szó, hogy infrafényben számos, eddig nem látott tárgyat találtak, amiket még nem azonosítottak be. Többek között akár egy bolygó is lehet közöttük, de ezt sosem állították. Ezt a Washington Post állította, de a tudományt általában nem főcímek hozzák létre. Később megállapították, hogy a tárgyak többnyire távoli galaxisok voltak, és egy gázfelhő a mi galaxisunkban. Nem volt bolygó.
És ha ez mind nem lenne elég, érdemes megjegyezni, hogy Stichin a Nibirut 2070-re vagy 2080-ra várta, ahogy Leider 2003-as dátumának sincs köze a 2012-höz. Ellenben sokan sok pénzt keresnek abból, ha emberek pánikolni kezdenek. Ráadásul eltereli a figyelmet más, valóban kártékony és veszélyes dolgokról.
Ábrahám Imre szerkesztésében megjelenő irás
A maják tudták, hogy honnan ered fejlett tudásuk. Azt állították, hogy Quetzalcoatl, az isten elsô teremtményei, az elsô emberek adták át nekik, akik a Popol Vuh (maja Biblia) szerint:
„Nagy intelligenciával voltak megáldva; láttak, és azonnal messzire láttak; sikeresen láttak; mindenrôl tudomást szereztek, ami a világon történt. Meglátták azokat a dolgokat is, melyeket elrejtett a távolság, anélkül, hogy meg kellet volna mozdulniuk... nagy volt az ô bölcsességük; beleláttak az erdôkbe, a sziklákba, a tavakba, a tengerekbe, a hegyekbe, a völgyekbe. Valóban csodálatraméltó emberek voltak ôk... képesek voltak mindent megtudni, és megvizsgálták a négy sarkot, az égbolt négy pontját, és a föld kerek arcát."
Vajon csak véletlen, hogy a Popol Vuhban emlegetett elsô emberek nemcsak arról voltak nevezetesek, hogy a „föld kerek arcát" tanulmányozták, hanem arról is, hogy az „égboltot" kémlelték? És vajon az véletlen egybeesés, hogy a maja társadalom kimagasló eredményeket ért el az obszervációs csillagászat területén, és ezen alapul, közepes és nehéz matematikai számítások segítségével, ügyes, összetett, fejlett és rendkívül pontos naptáruk?
Az már régebb megállapítást nyert, és értetlenséghez vezetett, hogy mennyire összeférhetetlen a maják általános, nem túlságosan kimagasló eredményeivel az a fejlett csillagászati és naptári tudásuk, amellyel rendelkeztek.
„Miféle szellemi fordulat vezette a maják intelligenciáját oda, hogy feltérképezzék az égboltot, amikor még a kerék alapelvét sem ismerték; hogy elképzeljék az örökkévalóságot, olyan módon, ahogy azt soha egyetlen félcivilizált nép sem tette, mégis képtelenek legyenek megtenni azt a rövid lépést, amely az álboltozatot a valódi boltozattól elválasztotta; hogy milliókban számoljanak, ugyanakkor soha ne tanulják meg, hogy hogyan mérjenek le egy zsák kukoricát.?"
Lehet, hogy a fent leírt intelligencia darabok mind-mind alkotórészei voltak egy összefüggô rendkívül specifikus tudásanyagnak, melyet a maják úgy örököltek, többé-kevésbé érintetlenül, egy régebbi és bölcsebb civilizációtól. Egy ilyen örökség megmagyarázná az ellentmondásokat.
Az tudott, hogy a maják naptárukat az olmékoktól örökölték (1000 évvel korábban az olmékok pontosan ugyanazt a rendszert használták), akik pedig szintén úgy örökölték. A tényleges kérdés tehát az, hogy az olmékok kiktôl kapták? Miféle technikai szint és tudományos fejlettség kellett ahhoz, hogy egy civilizáció olyan szupernaptárt alkosson, amely hihetetlen hosszú idôszakokon keresztül hibamentesen szolgál?
J. Eric Thompson régész szerint a maják tudták, hogy az idô végtelen, és továbbhalad rejtélyes ciklusaival, függetlenül az egyénektôl vagy a civilizációktól.
„A maják elképzelése szerint az út, amelyen az idô masírozik, olyan messzire nyúlik vissza a múltba, hogy annak távolságát fel sem tudjuk fogni. Mégis a maják rendíthetetlenül mentek visszafele ezen az úton a kezdôpontját keresve. Minden egyes szakaszban egy új látvány nyílt meg elôttük, amely még távolabbra vezette ôket vissza; a megérlelt évszázadok évezredekké olvadtak, azok pedig 10 000 évekké, miközben ez a nép fáradhatatlanul kutatva egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt a múlt végtelenségébe. A guatemalai Quiriga városában talált kôlapon egy több mint 90 000 000 évvel ezelôtti dátumot számoltak ki; a másikon egy ezt 300 000 000 évvel megelôzô dátum szerepel. Ezek valós számítások , helyesen adják meg a nap- és hónapállásokat, és hasonlóak a mi naptár-számításainkhoz... Az ember feje zúgni kezd az ilyen csillagászati számok láttán."
Ez az idôszámítási rendszer a múlttal kapcsolatos hiedelmeket is kifejezte, miszerint az idô nagy ciklusokban működik, melyek során újra meg újra elpusztul és újjáteremtôdik a világ. A maják szerint a jelenlegi nagy ciklus sötétségben kezdôdött, a mi naptárunk szerint idôszámításunk elôtt 3114. augusztus 13-án. Ez a ciklus 5125 évet fog tartani és globális katasztrófa közepette, a naptárunk szerint 2012. december 23-án ér véget.
A maja társadalom, sôt az öszszes ôsi, közép-amerikai kultúra rögeszmésen foglalkozott a világvégének kiszámításával és lehetséges elhalasztásával. Vajon ez a rejtélyes naptár is ezt a célt szolgálta volna? Lehet, hogy egy olyan mechanizmust rejt, amelylyel meg lehet jósolni bizonyos szörnyű kozmikus katasztrófákat?
A maják mindenesetre így gondolták.
Titok marad a múltunk?
Az ôskori kalandozásaink egyértelműen bizonyossá tehették az Ufó-rovat olvasói számára, hogy rengeteg bizonyíték létezik a múltban való földönkívüliek tevékenységét illetôen, vagy egy titokzatos, magyarázat nélküli, magasan fejlett civilizáció létezésének elismerésére.
Az emberiség történelme – szinte az elsô pillanatoktól kezdôdôen – tele van zsúfolva olyan még mindig megoldásra váró rejtélyekkel, amelyek megkérdôjelezik azt a feltételezést, amely szerint a XX. század emberei lettek volna az elsôk, akik olyan repülô szerkezeteket láttak a fejük fölött elhúzni, amelyekhez a legcsekélyebb közük sem volt.
A régi, elveszett kultúrák történelmében kivétel nélkül felfedezhetünk rengeteg olyan rendkívüli eseményrôl, illetve eseménysorozatról szóló megemlékezést, amelyek egyértelműen egy megmagyarázhatatlanul magasan fejlett civilizáció cselekedeteirôl emlékeznek. Az eltelt évszázadok ellenére még mindig érthetetlennek tűnô, reális magyarázat híján mítoszoknak, félreértelmezéseknek tituláljuk ezeket az ôsi leírásokat, feljegyzéseket.
Olyan népek feljegyzéseirôl van szó, amelyek egymástól vagy térbeli, vagy idôbeli elszigeteltségben éltek, amelyeknek semmiféle kapcsolódási pontjuk sem volt, ám valami csoda folytán olyannyira hasonló történeteket gyártottak, amelyeket csupán a vaskalapos történészek képesek egyszerű véletlenként definiálni.
Szerintük csakis fatális véletlenként kell értelmeznünk azokat, az emberi faj hajnalán készített sziklarajzokat, amelyek korong alakú, lebegô szerkezeteket ábrázolnak, valamint a szintén ôskorunkban született rajzokat, amelyeken szkafander ruhába öltözött, dicsfénytôl körülvett alakok integetnek felénk, a ma embere felé, akik viszont barátságtalanul elfordulva – mind a rajzok, mind pedig a tények elôl – mítoszok soha nem létezett istenségeirôl morognak.
Az azték, inka, indiai, egyiptomi, a sumér, sôt az európai népek mítoszaiban szereplô istenek kivétel nélkül olyan tulajdonságokkal rendelkeztek, amelyek egyszerű halandó lényekké tehették volna ôket, ha nem rendelkeztek volna olyan technológiai felszerelésekkel, amelyek biztosíthatták számukra a felsôbbrendűséget. Ôk ugyanúgy nem rendelkeztek voltak természetfeletti képességekkel, mint mi, így aztán csakis bizonyos eszközök igénybevételével tehettek meg olyan cselekedeteket, amelyeket az akkor létezô, ezen eszközöket nem ismerô és nem is értô primitív társadalmak csodaként értelmezhettek. De miféle csodákról van szó?
Az istenek ha repülni akartak, különbözô, nagyon is gépszerű, nem pedig mágikus eszközök segítségét vették igénybe, amelyeket más-más néven (napbárka, vimána, sárkány, égi bárka, isteni jármű, stb.) illettek ugyan, de formavilágukat tekintve meglepôen egységesnek és – ami számunkra különösen fontos – a mai UFO-k alakzataival sokszor megegyezônek bizonyulnak. Ezek a repülôgépek néha harci cselekményekben is részt vettek, amelyek során olyan fegyvereket vetettek be, amilyeneket csak nemrégiben tudtunk elképzelni és iszonytató valósággá tenni.
„Rettenetes csata vette kezdetét, amelynek során az űrváros messze az égbe vettetett, majd pedig ismét a Föld felé közeledett. Hol az egyik oldalára billent, hol a másikra. Miután már hosszú ideje tombolt a harc, Ardzsuna egy pusztító lövedéket indított útjára, amely az egész várost darabokra tépte, s az a földre hullott."
Mint a fenti Mahábhárata szöveg is bizonyítja: levegô-levegô, föld-levegô rakéták, lézerfegyverek, anyagrezonátorok épp úgy felismerhetôek ezekben az ôsi elbeszélésekben, mint ugyanezen eszközök elborzasztó – és ma már sajnos tudjuk, hogy teljesen realisztikusan megírt hatásai.
Vajon honnan merítették nem mindennapi tudásukat a régi idôk krónikásai, ha mindezeket nem a saját szemükkel tapasztalták meg?
A paleoasztronautika elméleteit vehemensen ellenzôk erre azt válaszolják, hogy ezek csupán a modern ember beleképzelései, amelyek korunk hatásainak köszönhetôek. Ez az érv kiválóan megállná a helyét... ha nem állnának a rendelkezésünkre olyan vizuális bizonyítékok, amelyeket megtagadni csak azok lehetnek képesek, akik sohasem látták ôket.
Az Egyiptomban található denderai Hathor-síremlék belsô falain látható vésetek minden kétséget kizáróan bizonyítják azt a feltevést, miszerint az ôsi civilizációk ha maguk nem is rendelkeztek, de biztosan láttak olyan eszközöket, amelyek inkább jellemzôek a XX. századra, mint az Óbirodalomra.
A falakon villanykörték, porcelán szigetelôk, vezetékek és kábelek rajzait fedezheti fel az elfogulatlan és figyelmes szemlélô. Ez azonban nem minden. A világ minden részén találhatunk koruknál fogva különös ábrázolásokat, amelyek annyira hasonlítanak napjaink tengeralattjáróira, helikoptereire, űrhajóira, UFO-ira, hogy azt kell gondolnunk – ezek a rajzok csak is úgy készülhettek, ha alkotóik valóban látták ezeket az eszközöket. A világ minden részén megtekinthetünk ilyen fajta ábrázolásokat.
Akkor hát mi adhat magyarázatot erre a globálisan egységes, a földrajzi és korszakos távolságok ellenére mégis uniformizáltnak tűnô ábrázolási és leírási módra? Mi késztethetett egymástól alapjaikban különbözô kultúrákat arra, hogy olyan történeteket örökítsenek meg, amelyek hasonlósága analóg jegyeket mutat napjaink sablonszerűen egyforma, ettôl pedig rendkívül hihetôvé váló UFO eseteivel?
De mi végre ez a nem mindennapi érdeklôdés? Mi késztethet arra egy merôben idegen, egy más bolygórendszer értelmes lényeit arra, hogy ilyen hosszú idôn keresztül tartó missziót tartsanak fent ezen a bolygón? Ezek a lények beleszóltak a fejlôdésünkbe, a történelmünkbe. De vajon miért???