Mit ér...
Bánat nyom és kín sebez,
mikor elszakad tőlem kezed,
s lelked a múltba réved
onnan várod a fényt,
pedig az már elveszett...
mit ér a szív, ha most beteg
a múltnak árnya nem gyógyír,
nem gyógyító kenet...csak lánc,
rozsdás bilincs, mely leköti lelkedet...
elfutnak a pillanatok a leggyönyörűbbek...
...akkor...nem más...csak egy ostoba tréfa az életed...
Mondd miért pont ő? Mi az a jó, mi elszakított tőlem?
Mi az új esély, mit máris benne látsz?
Mi az a kincs, mit ő adott hisz én nem,
Amit végig hittem, hogy itt is megtalálsz
Őrültség nem más,
Mégis akarom, tudni akarom,
Hogy ha mindez az én hibám
Mondd miért pont ő foghat éjjel át?
Miért ő vigyázhat rád?
És bizhat benned bárhol jársz
Miért pont ő bújhat jól közel?
Miért én veszítlek el?
És bennem nem hiszel.
Buta a vágy és még butább a kérdés,
Hisz tudom nem lehet jobb senki senkinél,
De minden nap fáj, hisz tébolyít az érzés,
Hogy nálad megszakadt, míg bennem máig él.
Őrültség nem más,
Mégis akarom, tudni akarom,
Hátha mégis az én hibám.
Mondd miért pont ő foghat éjjel át?
Miért ő vigyázhat rád?
És bÍzhat benned bárhol jársz
Miért pont ő bújhat jó közel? Miért engem árulsz el, és bennem nem hiszel..
Miért én veszítlek el?